Úgy gondolom, hogy addig, amíg a teremtett világ térkapcsolataival,
formagazdagságával, csodáival nem ismerkednek meg a gyerekek, addig az épített
környezet minden variációja és összefüggése csak formagyakorlat marad. Úgy
hiszem, hogy ha a teremtett világgal nincs a gyermeknek erős köteléke, addig
veszélyes a virtuális világgal ismerkednie. Mielőtt ál-személyiségüket, felvett
szerepeiket a közösségi portálokon, vagy akár a számítógépes játékok során
kifejlesztik, fontos lenne megismerniük valódi önmagukat.
Saját természetüket és természetességüket pedig csak a természet
segítségével fedezhetik fel.
Erre próbál megoldást kínálni a vidéki közeg, egy kert, ahol a
gyermekek bepillantást kaphatnak egy másfajta, természetközelibb élet és
életmód előnyeibe.
Szintén fontosnak tartom, hogy a gyerekek felismerjék, hogy a média, a
TV képernyő tele van optikai csalásokkal. A valóság helyesebb értelmezéséért
olyan feladatokkal is foglalkozunk, amelyben megtanulják a gyermekek elemezni a
látottakat és értelmezni azt. Ezen túl ők maguk is létrehozhatnak más
valóságokat, különböző technikák segítségével helyezhetik bele magukat a
virtuális térbe – valóságként megjelenő, ám hamis képeket hozva létre, ezzel is
rámutatva arra, hogy nem feltétlen kell hinni a szemüknek…
„Mindig
kövesd az alkotás természetes ösvényeit, a formák növekedését és működésüket. Így
lehet a legjobban tanulni. A természet segítségével talán egyszer eljutsz arra
a pontra, ahol már önállóan alkothatsz. Akkor egy napon majd magad is a természet
részévé válsz: képes leszel arra, hogy úgy alkoss, ahogyan ő.”
Paul Klee
Megjegyzések
Megjegyzés küldése