A rajz, a manuális és vizuális készség fejlesztésének megkezdése elengedhetetlenül fontos már a korai gyermekévekben. Már nem csak a finommotorika kialakulása, a "helyesnek" mondott ceruzatartás, az iskolára felkészítő színező-dömping a fő vezérelvek az óvodai fejlesztések során, hanem - sajnos - a kreativitás és a szabad önkifejezés is fejlesztésre szorul.
Mindez köszönhető annak a világnak, amely a gyermekeket körülveszi és számos területen kártékonyan befolyásolja, vagy destruktív módon alakítja a gyermek vizuális fejlődését, a kreativitást gátolja. A problémák, melyek felsorolása itt nem célom, feloldhatók illetve kiküszöbölhetők különböző kreatív alkotási technikákkal.
A különböző művészeti ágakon átívelő foglalkozások, a szabad, változatos technikákat kínáló programok hatékony megoldásnak bizonyultak a kreativitás gátjainak feloldására és az önfeledt alkotás megtapasztalására.
Jelenleg a nadapi Napház alkotóházban tartok integrált művészeti foglalkozásokat. Kérem tájékozódjon a naphaz.com oldalon.
Idézetek a RÉT, Rajz - Építészet - Tánc, avagy Építészet gyermekeknek c. műből:
"Vizuális hatások
A ma emberét, - köztük a gyermekeket is - körülvevő képi hatások túlnyomó részét a televízióban, a
telekommunikációs eszközökön és a médiában látottak teszik ki. A mennyiségi dömping, amely folyamatosan csak kommunikál - válaszlehetőséget nem adva - egy optikai kényszernek, optikai tukmálásnak hat. Ezen hatásokat nincs lehetőségünk kikerülni. Csak ezen vizuális hatások mögött kullog a nyomtatott képi anyag, amely, gyermekek esetében gyermek képeskönyv, mesekönyv. Csakhogy a fokozott vizuális ingerözön után a legfogékonyabb gyermekagy is unalmasnak, üresnek érzi a könyveket. Le kell tudniuk csendesedni ahhoz, hogy a stagnáló képek között a saját fantáziájuk hangját meghallhassák, és maguk járják be képzeletükben a mesét.
A telekommunikációs eszközök hatásai
Az utóbbi évek orvosi tanulmányai az agykutatás terén rávilágítanak arra, hogy a gyermekek korai életéveiben alakulnak ki azoknak az idegpályáknak az alapstruktúrái, amelyek a későbbiekben gondolkodásmódját, érzelmi és értelmi szintjét, öntudatát, a világhoz és az emberekhez való viszonyulását határozzák meg. A gyermekek 6 éves korukra rendelkeznek a legtöbb szinapszissal. Az idegsejtek közötti kapcsolat a gyermeket érő tapasztalatok útján alakul ki, amelyeket látás, hallás, mozgás, tapintás, szaglás, ízlelés útján szerez."
"Sok
gyermek ma azért nem szeret színezni, vagy rajzolni, mert állítása szerint „nem
tud”. Sok szülő arra panaszkodik, hogy gyermeke túl magasra teszi magának a
lécet, ezért hamar elkedvetlenedik, amikor nem sikerül a képet úgy
megfogalmaznia, ahogyan elképzelte. A kudarcélmény
pedig sok gyereket akár örökre távol tart az alkotástól. Ha jobban
belegondolunk, akkor a titok nyitja a gyermekeket érő vizuális ingerekben van:
a számítógépes egyenletes vonalvastagságú kontúrok, a homogén színkitöltések
olyan gépi tökéletességet sugároznak, amelyhez hasonlót a gyerekek nem képesek
létrehozni, ezért hamar kedvüket szegi az alkotás. Nem sok olyan kézi rajz,
vagy színes ceruzával színezett képeskönyv van a boltok polcain, amin a
gyermek, -aki kezdetekben szinte csak ezt a rajzeszközt kapja alkotásul-,
szocializálódhatna. A szülők és óvónők pedig nem mutatják meg – a színezőkön és
másolásokon kívül – hogy milyen „varázslatos” alkotási technikák léteznek,
amely segítségével a gyermek könnyedén átlépi tartózkodásának gátjait. Ezzel
szemben már az óvodapedagógusok is irtják a hibákat, rászólnak a gyermekre, ha „kiment a vonalból”. Darabos
kézmozdulatainak még parancsolni nem tudó gyermek gyakran előbb él meg
szégyenérzetet „hibái” miatt, minthogy az alkotás örömét felfedezhetné."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése